pár napja még azt hittem, hogy egy nem szokványos, félig-meddig kismama blogot indítok itt. az álmaim szertefoszlottak. csütörtökön megtudtam, hogy a 12 hetes babának nincs szívhangja, és kedden meg fognak műteni. egy burokban éreztem magam egész délután. a kedvesem nem jutott szóhoz, amikor felhívtam, anyukám és a barátaim sírtak. ki kifelé, ki befelé. amikor hazaértem és megláttam a kedvest, akkor kezdtem el igazán zokogni. ő tartotta magát, egészen addig, amíg elő nem vett egy nagy csokor virágot. akkor már együtt zokogtunk. próbáljuk logikusan nézni. beteg volt a baba, még mindig jó, hogy most történt, nem később. és amint túlleszünk a kedden, onnatól csak a jövővel foglalkozunk. nem könnyű. minden percben sírva fakadok. a kedvessel pedig egész nap fogjuk egymás kezét, és szeretjük egymást.
szörnyű érzés, hogy a hasamban van egy baba, aki már nem él. folyamatosan érzem, hogy hányingerem van, feszül a testem, de tudom, ezek már nem a terhesség jelei.
amilyen hihetetlen volt eleinte hogy gyermeket várok, most annyira hihetetlen, hogy ennek vége, és már csak egy műszeres befejezés van hátra. csak lenne már jövő szerda...
nagyon sajnálom :( engem bármikor hívhatsz, akkor is, ha csak beszélgetni szeretnél egy kicsit.
VálaszTörlésDraga Panka,
VálaszTörlésnagyon sajnalom.El sem tudom kepzelni mit erezhetsz, hirtelen annyival tudlak vigasztalni, hogy egy ismerosom ugyigy volt az elsovel, es hamarosan ujra terhes lett, es minden rendben volt.Persze ez most neked nem vigasz.Gyaszold meg, sird ki magad, adj magadnak idot.Sokat fogok rad gondolni.
Puszi
Babyface