5

reggel óta esik a hó. nem zavar, de nem is dob fel. szép. ma is ágyban vagyok. semmi kedvem felkelni. picit dolgozgatok, megy a tévé, persze alig van valami nézhető, ami meg van, abban minimum egy terhes nő van, plusz egy szülés. a legbiztonságosabb a showder klubot nézni. és itt van előttem a könyv, ami hosszú idők óta a legeslegjobb! Labirintus a címe, Kate Mosse írta. olyan da vinci kódos, de mégsem. állat jó, ajánlom mindenkinek.

egy baráti párnak múlt héten született meg a gyereke. fura pár, inkább a kedvessel vannak jóban, vagy nem is tudom. együtt voltunk, amikor megismertük őket, de még nem éltem itt, ők viszont hármasban összejárogattak. amikor ideköltöztem, emlékszem, mindig fura volt a lány. beszélgettünk négyesben, ő meg csak a kedveshez beszélt, velem olyan zavarban volt mindig. nem is nagyon volt közös témánk. nem zavart nagyon, bár mondtam a kedvesnek, hogy a lány szerintem rá van állva. aztán lecsengett a dolog. az viszont nagyon gáz volt, hogy a beköltözésem után pár héttel ki akartam nyomtatni valamit a kedves gépén, és véletlen egy másik "levél" nevű doksit nyitottam meg. az is egy levél volt, méghozzá a kedves írta. miután rákérdeztem, kinek, sok-sok gondolkodás után rájött, hogy a csajnak. olyanok voltak benne, hogy féltékeny vagyok rá (nevek nélkül), meg hogy nem szerelmes belém, meg hogy nézegesse csak a szép szemeivel. vagy ilyesmi. persze kiakadtam, hogy ez hogy lehet? nagyon meggyőzően adta elő, hogy nem is emlékezett a levélre, meg valószínűleg el sem küldte (úgy vol elmentve, hogy még az utolsó szó is félbe volt hagyva), és egyébként is, ez még akkoriban lehetett, amikor a kapcsolatunk ingadozott össze-vissza. na, ezt aláírom, télleg volt ilyen időszak. elmondtam, mit éreztem, amikor elolvastam a levelet, jó sokat bőgtem, aztán túllettem rajta. volt még egy kisebb gond, a levélolvasás utánra volt a párral tervezve egy pár napos pihenés, közös lakókocsiban. úgy voltam vele, nem érdemes magamat sem hergelni, meg a kedvessel sem hiányzik a feszültség, ők meg már várták a gyereküket, úgyhogy belementem a közös nyaralásba. ja, még az kimaradt, hogy amióta ismertük őket, összabalhéztak már jó sokszor, otthagyták egymást más városban meg ilyesmi. szóval a gondolatot, hogy a csaj rá van mozdulva a kedvesre, elég jól támogatta az, hogy a kapcsolatuk annyira nem erős. ja, még egy sztori. tavaly szilveszter. úgy volt, hogy egy baráti családhoz megyünk, társasozni fogunk. olyan dél körül a kedves elment hamburgert venni, hogy ne kelljen főzni. otthon hagyta mindkét telefonját. közben hívta a csaj, hogy hol a kedva, mondom, elment hambiért. olyan két óra múlva jött haza, pár kiflivel meg virslivel, hogy nem volt nyiva a hamburgeres, és eszünk hotdogot. oké. mondom, hívtak. visszahívja őket, mondja, hogy este majd menjünk át hozzájuk, mert a srác megkéri a csaj kezét, és koccintsunk velük. így is volt, éjfél után áttaxiztunk. ott voltak páran, ment a buli. egyszer csak bejelentik, hogy ők ma összeházasodtak. gratula meg minden, mutatják a fotót, amit az esküvőn csináltak róluk. elsőre nem is tűnt föl. megnézem még egyszer, hát látom, az egyik tanu a kedves. ott vigyorog. viszem oda neki a fotót, hogy nézd már, itt vagy rajta. vigyorog, hogy igen, meglepi. ott járt, amikor hamburgerért indult. és hogy megkérték, senkinek ne árulja el. na, ez volt az első pofon. a levél a második. hívtam taxit, visszamentem a barátainkhoz. jött a szeretlek-sms, én meg csak bőgni tudtam. hogy lehetett neki fontosabb, hogy ne mondja el senkinek, mint hogy hazudik nekem? nem fért a fejembe. még ha cirkuszoltam volna, hogy nem lehetek ott az esküvőn. de tartom magam annyira intelligensnek, hogy nem tettem volna ilyet. nagyon rosszul esett. de ezen is túltettem magam.

amikor bejelentettük nekik, hogy babát várunk, valahogy nem éreztem őszintének a mosolyukat. érzés volt.

amikor megtudtuk, mi van, a kedves felhívta a srácot. hétfőn jött az sms a lánytól, nekem: végtelenül sajnáljuk, együttérzünk, szeressétek egymást. a kedvesnek is jött az sms két perc múlva, már kiegészítve egy plusz mondattal. valami ilyesmi: eső után is kisüt a nap. hmm.

tegnap a kedves itt netezett mellettem, látom, üzenetre válaszol. kérdem, kivel levelezel? erre mondja, hogy a gyerekük(!) küldött neki üzenetet, hogy reméli, jól vagyunk vagy valami ilyesmi. nabazzeg.

elmondom, mi bosszantott fel. miért kell a gyerek nevében írni? és miért a kedvesnek? és ő miért nem mondja el nekem? ma reggel kapott egy sms-t, mondta, be kell mennie a városba. akkor már rákérdeztem, hogy megy gyereknézőbe? nem értette. mondtam neki, elég fura, hogy kap tegnap egy üzenetet, nem meséli el, ma reggel (állítólag) a főnökétől egy sms-t, és be kell mennie. itthon van egy hete. na mindegy. nem bírom a kétszínű embereket, és a csajt nagyon annak érzem. vagy csak b...a a csőröm, hogy velem nem akar barátkozni, hanem csak a kedvessel? de ez meg nem csak ezért zavar, hanem a múltbeli dolgok miatt is. nagyon sz@r ez az egész. nem érzem jól magam a bőrömben. eddig nem sokszor veszekedtünk, de 90%-ban e miatt a csaj miatt. egy dologgal tudott minden alkalommal meggyőzni a kedves: gondoljak bele abba, hogy velem él együtt, velem keresett közös otthont (házat), és tőlem akar gyereket. jogos. de akkor is. fuccccck.