6

végre lebontottuk a karácsonyfát, mármint ahhoz képest végre, hogy már mindjárt február van. bár amennyire jó nálunk a klíma (értsd bazi hideg van), kábé két tűlevelet hullajtott el eddig. de ma nekiestünk. és leszedtük a karácsonyi dekorációt is. eddig azért nem volt kedvem mert terhes voltam (najó, álmos és lusta voltam folyamatosan), utána meg azért, mert inkább feküdtem. de ma erőt vettem magamon, és miután hazaértünk a házidokitól, nekiláttam pakolászni. még a budit is kisikáltam. pedig azt utálom a legjobban. még főztem is. igaz, semmi komolyat, csak egy édes-savanyú csirkét rizzsel, azt is az üveges fajtából. de fel kellett hozzá vágni a húst. például. az elmúlt egy hétben mindent a kedves csinált, de télleg. reggeli, ebéd, vacsora, desszert, és mind ágyba. oké, itt elviselhető a hőmérséklet (mármint az emeleti szobában), de akkor is. gondoskodik rólam.

hazafelé összebaléhéztunk. ugyanis a teszkóban vásároltunk, majd pakoltunk el a pénztárnál. vettünk Nagy Zöld Táskát (ami kék), és abba szándékoztam mindent pakolni, ugyanis herótom van a sok kis zacsitól. na, erre elkezdett beledobálni mindent, majd amikor szóltam, hogy így nem jó, zacskóba pakolt fagyasztott cuccokat, meg minden mást is, és azt akarta beletenni a Nagy Zöld Táskába. persze hogy beszóltam. semmi reakció, de bepakoltam én. hazafelé, megkérdeztem, szeret-e (nyugi, ez olyan kis szokványos párbeszéd nálunk, amit csak mi értünk). erre azt válaszolta, amit szokott ("nana!"), de hozzátette, hogy azt nem szereti, amikor kioktatom. jó, ezt megbeszéltük. utána előkaptam a könyvem, pár oldal volt hátra. olvasok, és mitadisten, gyerek született benne a végén. úgy elkezdtem zokogni, hogy hú. pedig gyorsan be is csuktam a könyvet, de úgy látszik, nem időben. a kedves asse tudta, mit tegyen. kérdezte: megbántottalak? még válaszolni sem bírtam, úgy bőgtem, csak intettem, hogy nem. jézus. meddig lesz ez így? már azt hittem, nem is fogok többet sírni, már tegnap sem sírtam, meg ma sem, ez előtt. kicsit lelkifurdalásom is volt, hogy akkor ennyi? ilyen könnyen túl vagyok rajta? de gáz. ezek szerint nem. szép lesz, amikor a míting közepén sírva fakadok. ki kell dolgozni valamilyen módszert.

ja, lehet hogy elromlott a hűtőnk. nem fagyaszt. úgyhogy amit ma vettünk két zacskó gombócot, gyorsan meg is kellett főzni. lehet hogy csak sokmindent pakoltunk bele, és azt nem bírja. de ha nem, akkor ki kell dobni egy csomó mindent. vagy rendezünk holnap egy bazi nagy kajálós napot. olyan 10-12 embernek.

vasárnap meg megyek a keresztgyerekemékhez, este meg konszertre Rozival. várom. nagyon. aztán ha végigbőgöm, akkor végigbőgöm. előre is szorri. óvatosan fogok sminkelni mindenesetre.