2

harmadik napja fekszem. kedvem sincs felkelni, meg bármit is csinálni, meg parázom is. egyrészt attól, hogy csütörtök óta fáj a torkom, és az anesztes doki azt mondta, hogy ha nem sikerül kikúrálnom magam, akkor tolni kell a műtéten. úghogy szorgosan szopogatom a tantum verdét, iszom a neocitránt, mézet nyaldosok, és literszám tolom a teát. a másik, hogy félek, nehogy beinduljon a kilökődés. vagyis a vetélés. egy barátnőm szerint (ő 12 hetesen elvetélt), kegyetlen fájdalommal jár. na, más sem hiányozna. bár lehet, hogy kézzelfoghatóbb lenne ez az egész, ha még a testem is fájna.

tegnap megrendeltem az hbo maxpackot, legalább ne mónikasón éljek, ha már itthon vagyok. bár akármilyen vígjátékot nézek, bőgök. azon indul, majd azt veszem észre, hogy vagy 10 perce nem figyelem a filmet, csak a gondolataimat.

az is szép lesz, amikor jövő héten megérkeznek a rendelt könyvek. gyöngéd születés, babamasszázs meg ilyenek. amik itthon vannak kölcsönkönyvek, azokat már száműztem a legalsó polcra. a kedves nem engedi hogy visszaadjam, mondván, hamarosan úgyis szükség lesz rájuk. egy aranyember. hozza a teát, főzi a gombócot, tegnap még fel is takarított. ja, és ki is mosott. én elmosogattam a tepsiket, bepakoltam a rozit (igen, kisbetűvel, mert ő csak egy mosogatógép, és bocsánat, Rozi, de a kedves lerozizta a gépet, és mire felgotam, már rajta ragadt a név), bepakoltam egy adag mosást. igen, ennyire volt termékeny a napom.

este hívott egy régi haver, hogy tudom-e, hogy NV koncert lesz hamarosan. mondom, igen. és, mentek? mondom, úgy néz ki, igen. addig még annyi minden történhet. mégsem mondhattam, hogy lesz egy abortuszom, és ki tudja, milyen műhibát "követnek el " rajtam?!