36

annyira hülye tudok lenni. beszélgetek valakivel, valamiről, erre képes vagyok mondjuk napokkal később rákérdezni arra, amiről beszéltünk. és ez ráadásul abban a pillanatban nem is esik le, csak később. olyan, mintha nem figyeltem volna oda arra, amiről beszéltünk, pedig de. csak valahogy egy időre kiröppent a fejemből. Ani barátnőm megbetegedett, írtam neki sms-t, hogy mi baj van. influenza. erre amikor tegnap összetalálkoztunk, megkérdeztem, mi volt a betegség, influenza? tiszta kattant vagyok. mikor TUDTAM, hogy az volt. és ez egy csomószor előfordul, csak nem tudatosul. biztos a kedvestől tanultam, ő nagyon jó ebben. de miért nem rajzolni tanulok tőle, vagy barkácsolni?

35

egy nagyon nyugis, otthonülős hétvégén vagyunk túl. sütöttem hús-krumplit meg bownie-t. a brownie-t csak azért, mert pénteken bevásároltam egy csomó nélkülözhetetlen konyhai eszközt, mint például: porcukor szóró (ami van, az beszáradt, nem lehet feltölteni), derelyevágó, fokhagymaprés (eddig granulált fokhagymát használtam), tortadíszítő szett, fakanál készlet (kettő kevés), sajtreszelő (egy kevés), mérőedénykék (két készlet, ami karikára van felfűzve, és az egyik cup-ban is mér meg ml-ben). na és jött az ihlet, hogy ha már tudok cup-ban mérni, akkor süssek olyat. így jött a brownie. isssssteni lett. rájöttem, hogy sütni jó dolog.

32

azt hiszem, közeledik a tavasz. ezt abból állapítottam meg, hogy a macska egyre többet van távol, és amikor reggel próbálom becsalogatni (aktívan zörgetve a befőttesüveget, amiben a száraz kaját tartom), már egyre kevésbé fázom kabát nélkül. a teraszon is napról napra nagyobb a hómentes terület. ja, és a kertben megjelent két hatalmas vakondtúrás.

30

ma is ügyes voltam, felhívtam végre a kötelezős biztosítómat. gyanús volt, mintha februárban nem utaltam volna a díjat, meg mintha levelet sem küldtek volna, ráadásul kellett volna küldeniük egy igazoló levelet, hogy van élő szerződésem velük. ha ugyanis ezt nem tudom bemutatni, akkor büntet a rendőr. 20ezerre. szóval felhívtam őket, elutaltam kéthavi díjat, és még a kötvényszámomat is elárulták. szupi.

ja, és elintéztem, hogy bővítsék azt az állomást, mit használok, amikor otthon netezni próbálok. este meglátjuk, mit sikerült varázsolniuk a kedves kollégáknak... (télleg kedves volt mindkét srác akivel beszéltem!)

29

tegnap óta olyan szinten feszült vagyok, mint hónapokkal ezelőtt voltam utoljára, amikor pms-eztem. megőrülök. ordítani tudnék. idegesít a kollégák fecserészése, de a zene is a fülemben, ami a fecserészést hivatott elnyomni.

most vagy történjen valami, vagy történjen valami! és még a tetves hó is szakad reggel óta. hogy fogok hazamenni? ez gáz, már ezen jár az eszem. :)

idegesít a fogam is. fáj, de csak néha. el kell mennem fogorvoshoz, de félek, hogy fájni fog. de ha húzom az időt, akkor csak rosszabb lesz. szóval tudom, a legjobb lenne mihamarabb túlesni rajta.

de jó is történt. megkeresett a kolléganőm olyan msn-félén, az, akivel a babás fórumon találkoztunk. egyszerre jöttünk a céghez annak idején. a fórumon meg nicknév alapján, meg egy-két munkahelyi sztori alapján kiderült, hogy egy helyen dolgozunk, és még titokterhesek vagyunk. vicces volt. szóval megkeresett, hogy mi van velem, már sokszor akart írni, de nem mert, nem tudta, hogy vagyok. elbeszélgettünk, mondta, hogy a fórumon is gyakran kérdezgették, tud-e rólam valamit. felírta a fórumra, hogy velem beszélget, jól vagyok, meg üzentem, hogy puszilok mindenkit, és annyira kedvesek voltak! csomóan visszaírtak, hogy puszilnak, utána én is írtam, hogy köszi, meg hogy vigyázzanak magukra. aztán írták páran, hogy néha nézzek be hozzájuk, főleg, ha megint babát várok, de írtam nekik, hogy nekem képtelenség most naprakész lenni ott, meg nincs is rá időm, így ha valaki szeretne velem kapcsolatban maradni, írjon privát üzenetet. kíváncsi vagyok, ki fog jelentkezni. :)

27

miért van az, hogy sokadszorra megyek nőgyógyászhoz, tudom, hogy csak sima ultrahang lesz, és mégis rommá izgulom magam előtte?

és miért van az, hogy ciklusszerűen (nem szó szerint, inkább időszakosan) mindig más testrészem van kiszáradva? valamikor az ajkaim, de tiszta cserepesek, most éppen a kézfejem, de vörös is, nemcsak száraz, volt már a lábam szára, szinte hámlott.

miért?

19

megvan az oslo-i settenkedő! hát ki más lenne, mint én? basszus. az van, hogy a telefonon is szoktam blogot olvasni, és sokszor megnézem a sajátom, és onnan megyek át az olvasott blogokra, mert ott ugye látom, hogy ha van friss bejegyzés. na és most láttam, hogy opera minivel nézte valaki; ez nem volt kérdés, mert az én voltam. és ott van mellette, hogy Oslo. ekkora lúzer nem lehetek. csak eddig külön néztem, hogy ip cím, meg city.

Bóbita, majd kommentelek onnan. :)

Csimpi, köszi a statigépet. :)

13

szóval ott hagytam abba, hogy szombat este, slepping in my car. hát ja. haza is értünk szerencsésen. jól kialudtuk magunkat, majd kezdődhetett a vasárnap, amit a Jóisten is pihenésre teremtett. ezen felbuzdulva délelőtt kipakoltuk a nagyautóból a fát, amit hoztunk, majd elmentünk anyósomhoz, ahol a kedves láncfűrészes fagyilkossá, a bátyja fejszés gyilkossá, mi meg fahordó asszonyokká alakultunk. nagyjából egy óra alatt felaprítódott és behordódott a fa, majd nekiültünk kártyázni. úgy látszik, ez már családi hagyománnyá növi ki magát, de tök jó, mert még anyósom is élvezi, mi meg pláne, a györök meg lassan be tud szállni. ja, ha megismeri a számokat, mert a színeket már tudja. a kártyaparti közben kimentem a mosdóba, amikor is jött a pánik: vérzek. fasza. eltátogtam a kedvesnek, erre ő fennhangon: "micsoda? vérzel?" mondom, ja. megállt a levegő, majd mindenki szedte a sátorfáját. úgy terveztük, hazamegyünk, tisztába tesszük magunkat, majd irány a sürgősségi. aztán lanyhult a dolog, így a kivárás mellett döntöttem. mivel elmúlt, meg nem is görcsöltem, nyugovóra tértünk.

a reggel hóviharral köszöntött rám, de nem aggódtam. csak akkor, amikor ki akartam menni a teraszra, hogy eltakarítsam a havat. keresem a kulcsom, de nincs sehol. atyaég. tegnap a csomagtartóba tettük a táskám, és amikor lefeküdtünk, mondja a kedves, hogy kint maradt, ne felejtsem majd el. ja, jó. kérdeztem, bezárta-e a kocsit. válasz: igen. szupi. nade a kulcsom a táskámban. hogy jutok ki a házból? hívom a kedvest, mondja, menjek ki a nappali oldalajtaján. aham, rács van rajta. akkor ablakon. baszki, azokon is. végül is valahol megnyugtató, ha kijutni nem lehet, akkor talán be sem. kedves mondja, indul. akkor ugrott be, hogy a múltkor vettünk egy gyönyörű kulcsos szekrénykét, abban hátha van pótkulcs. és volt! kinyitom az ajtót, kívülről rá van hajtva a retesz. egy csavarhúzóval nekiestem, még jó, hogy van kisablak a bejárati ajtón. kiszabadultam. huhh. már csak az autó jégtelenítése volt hátra 100km/órás szélviharban. mellesleg a csomagtartóm nyitva volt, benne a táskám az összes cucccommal, kivéve a lakáskulcsom, ami a kedves autójában lapult. szóval jól zárult, és még jobban indult a hét...

12

ezen bejegyzést Kecskemét határán írom, félrészeg állapotban. jò, mi? este beállítottuk az órát reggel 5re, hogy hát menjünk haza a családomhoz. elaludtunk 11 körül, erre csörög a telefon éjfélkor, miszerint a kedves bátyjáéknál családi dráma van, eljöhetne-e éjszakázni? hát hogyne. erre való a család. megvártuk, lefeküdtünk. reggel én felkeltem ugyan 6kor, de mire a fiúk összeszedték magukat, lett 9 óra. így meg dél, mire hazaértünk. apa sütött nekem palacsintát, anya meg csinált rakott krumplit. a fiúk felpakoltak egy csomó tűzifát a kocsira, én meg addig megittam egy üveg bort. közben anyával meg a keresztanyámmal meg mamával dumcsiztunk, és tök jò volt minden. most meg szakad az eső, fàj a fejem és aludnék. és még olyan másfél óra hazáig. egyszer csak folyt.köv.

6

végre lebontottuk a karácsonyfát, mármint ahhoz képest végre, hogy már mindjárt február van. bár amennyire jó nálunk a klíma (értsd bazi hideg van), kábé két tűlevelet hullajtott el eddig. de ma nekiestünk. és leszedtük a karácsonyi dekorációt is. eddig azért nem volt kedvem mert terhes voltam (najó, álmos és lusta voltam folyamatosan), utána meg azért, mert inkább feküdtem. de ma erőt vettem magamon, és miután hazaértünk a házidokitól, nekiláttam pakolászni. még a budit is kisikáltam. pedig azt utálom a legjobban. még főztem is. igaz, semmi komolyat, csak egy édes-savanyú csirkét rizzsel, azt is az üveges fajtából. de fel kellett hozzá vágni a húst. például. az elmúlt egy hétben mindent a kedves csinált, de télleg. reggeli, ebéd, vacsora, desszert, és mind ágyba. oké, itt elviselhető a hőmérséklet (mármint az emeleti szobában), de akkor is. gondoskodik rólam.

hazafelé összebaléhéztunk. ugyanis a teszkóban vásároltunk, majd pakoltunk el a pénztárnál. vettünk Nagy Zöld Táskát (ami kék), és abba szándékoztam mindent pakolni, ugyanis herótom van a sok kis zacsitól. na, erre elkezdett beledobálni mindent, majd amikor szóltam, hogy így nem jó, zacskóba pakolt fagyasztott cuccokat, meg minden mást is, és azt akarta beletenni a Nagy Zöld Táskába. persze hogy beszóltam. semmi reakció, de bepakoltam én. hazafelé, megkérdeztem, szeret-e (nyugi, ez olyan kis szokványos párbeszéd nálunk, amit csak mi értünk). erre azt válaszolta, amit szokott ("nana!"), de hozzátette, hogy azt nem szereti, amikor kioktatom. jó, ezt megbeszéltük. utána előkaptam a könyvem, pár oldal volt hátra. olvasok, és mitadisten, gyerek született benne a végén. úgy elkezdtem zokogni, hogy hú. pedig gyorsan be is csuktam a könyvet, de úgy látszik, nem időben. a kedves asse tudta, mit tegyen. kérdezte: megbántottalak? még válaszolni sem bírtam, úgy bőgtem, csak intettem, hogy nem. jézus. meddig lesz ez így? már azt hittem, nem is fogok többet sírni, már tegnap sem sírtam, meg ma sem, ez előtt. kicsit lelkifurdalásom is volt, hogy akkor ennyi? ilyen könnyen túl vagyok rajta? de gáz. ezek szerint nem. szép lesz, amikor a míting közepén sírva fakadok. ki kell dolgozni valamilyen módszert.

ja, lehet hogy elromlott a hűtőnk. nem fagyaszt. úgyhogy amit ma vettünk két zacskó gombócot, gyorsan meg is kellett főzni. lehet hogy csak sokmindent pakoltunk bele, és azt nem bírja. de ha nem, akkor ki kell dobni egy csomó mindent. vagy rendezünk holnap egy bazi nagy kajálós napot. olyan 10-12 embernek.

vasárnap meg megyek a keresztgyerekemékhez, este meg konszertre Rozival. várom. nagyon. aztán ha végigbőgöm, akkor végigbőgöm. előre is szorri. óvatosan fogok sminkelni mindenesetre.