lassan indulunk a kórházba. nagyon félek.
mindenki annyira kedves. Anita mondta, amikor hívott, hogy nem tudta, hívjon-e. ha hív, az a baj, ha nem, az. na ebben tök igaza volt. így vagyok mindenkivel. ha hívnak, nem tudok mit mondani. mit is felelhetnék arra a kérdésre, hogy vagyok? jól, köszi. de nem, nem vagyok jól. de ilyet nem mond az ember. Ani is hívott meg Rozi is. hallgattam nagyokat. egyébként is hallgatok nagyokat. néha kimondom, mitől félek, mi a rossz. olyankor a kedves próbál nyugtatni, biztatni. itt fekszik mellettem. anyukámmal tegnap még kiabáltam is. midnen nap fel kell hívnom, mi újság. mindig megkérdezi, nem volt-e valami, vérzés, görcs, valami. tegnap már azért kiabáltam vele, hogy ne kérdezze, ne vonzzuk a bajt. úgyis hívjuk, ha van valami. meg tudom őt is érteni. egyetlen gyereke vagyok, mindenki másnál jobban szeret. megtudta, hogy végre lesz egy unokája. hatalmas öröm. most megtudta, hogy elveszítette az unokáját, és azért aggódik, hogy engem el ne veszítsen. nem akarok pokróc lenni, de most nem tudok kedves lenni.
lassan indulunk a kórházba. nagyon félek.
Nagyon sajnálom:( Pedig pont pár napja mondta Bögre az akkor még jó hírt.
VálaszTörlésTudom, hogy ilyenkor semmi sem vigasztal.