2009. február 17., kedd

26

még nem emlékeztem meg a hétvégémről, pedig érdemes. szombaton Isti barátommal hivatalosak voltunk egy házibuliba. előzményként több dolgot megemlítenék. Isti kollégájának volt az 50. szülinapja, amire meglepetésbulit szervezett a barátnője. a lány kábé velem egyidős. Szentendrén laknak. már a céges (Istié) karácsonyi bulin meghívott minket a lány, de még nem tudtuk a pontos időpontot, csak hogy valamikor februárban lesz. jót mosolyogtam magamban, hogy hát akkor nekem már pocakom lesz, nem is hiszem hogy elmegyek, meg hát a lényeg, amit nem mondtam eddig: Istivel elkönyveltek minket egy párnak, így ezt is borítani kell, gondoltam. na ez a helyzet ugye változott, így nem volt akadálya a bulinak. a másik info, hogy kedvelem a kollégáit, tök jófejek. van egy srác, akivel van előéletünk is, a neve Lábtyű Kolléga. nem lesz nehéz kitalálni, miért... volt Istinél egy házibuli, vagy inkább vacsora, amit a közvetlen kollégáinak rendezett. én voltam a "háziasszony". egyszercsak megpillantottam a fiatalember lábát. normál ruházat (ing, kordbársony nadrág) mellé képes volt fölvenni egy citromsárga-zöld színvilágú lábtyűt, ami, ha jól emlékszem békát mintázott. na, amikor ezt megláttam, már túl voltam pár pohár boron, és abban a helyzetben találtam magam, hogy nagyjából körben ülünk, és a Lábtyű Kollégával épp egymással szemben vagyunk, és az ő lábtyűje a téma. nem is akárhogy. kíváncsi voltam a lelkivilágára, mi vitte rá, hogy épp ma este, épp ehhez az öltözethez ezt a kiegészítőt választotta. mindenki némám figyelte verbális csatánkat. emlékezetes este volt, ám nem jutottunk sem dűlőre, sem közös nevezőre. viszont bejött a pasi, nem kicsit. akkoriban volt egy nagyon kedves barátnője, aki szintén jelen volt, én meg éppen a nagy szerelem és ebbe belehalás és a kedves közötti korszakomat éltem. ami még fontos, hogy Lábtyű Kolléga igencsak nagyon oroszlán csillagjegyileg, ami rám nézve nagyon veszélyes. ezután a buli után nem sokkal felmondott, elment világot látni. pár hónapja (vagy egy éve?) visszalépett a cégbe, de csak a karácsonyi bulin találkoztunk. ő új barátnővel, én meg titokterheses, de azért össze-össze néztünk, amiből tudtam, hogy nem felejtette el a kis konverzésönünket.
és eljött a buli napja. tudtam, hogy ő ott lesz, meg még három pasi, akit ismerek, a többi vendégről nem tudtam semmit. mivel hónapok óta ez volt az első buli, amin részt vettem, lehet, hogy kicsit sokat is vártam tőle. megérkeztünk hárman (az egyik srácot felvettük), otthon volt a háziasszony és az ünnepelt 24 éves lányának a pasija. a lány vitte el az apját korizni, amíg előkészült a buli. szóval megérkeztünk. kaptam váltócipőt, ami egy piros lapos sarkú lakkcipő volt. aki ismer engem, tudja, hogy nem az én stílusom. de meg kell hagyni, nem állt rosszul. nekem is akarta adni a háziasszony lány, de erősen tiltakoztam. bementünk. kipakolva minden szépen feldíszített saláta, meg husi. kábé fél óra elteltével megkérdezték, mit iszunk. Isti semmit, ő volt a lúzer sofőr. én, mondom, bort. volt kimérve tokaji szamorodni, mondom azt nem annyira szeretem. mindegy, megkóstoltam, nem ízlett. akkor kibontásra került egy vörösbor, elszopogattuk. a kajához senki nem akart igazán hozzányúlni, amíg az ünnepelt meg nem érkezik, mégis, hogy nézne már ki a szépen feldíszített asztal. zene semmi. megérkezett közben még egy pár, ők jófejek voltak. a srác asszem szintén 50, de tízet simán letagadhatott volna, a barátnője halkszavú. ott ő volt a lúzer sofőr. jött még egy lány, akinek mint megtudtam 10 év kellett, hogy meggyőzze magát, tud tanítani, ugyanis akkor végzett az egyetemen, de most kezdett el angoltanárként dolgozni. volt még egy srác, aki próbált vicces lenni, de inkább olyan semmilyen volt. jött még a szülinapos gyermekkori barátja, de ő nem maradt sokáig, nem is beszélgettem vele. amikor a lufikat fújtuk, akkor érkezett Lábtyű Kolléga a barátnőjével, vele bandáztam végig. mármint a lánnyal. amikor közeledett a szülinapos hazaérkezésének az időpontja, akkor már szólt egy kis Morcheeba, és hirtelen pánikhangulat tört ki. mondom, el kéne rejteni a kabátokat, cipőket, ha már meglepi buli. mondja a háziasszony, hogy nem kell, mert úgyis sejt valamit. najó... majd lekapcsoljuk a villanyt, és jól meglepődik. kérdezem: énekelünk? erre ő: "jaaaaaaj, de jó ötlet!" na, ezen is túl voltunk, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a szervezésen volt mit javítani. meg hát a pia. elfogyott ugyanis az az egy, azaz egy üveg vörösbor, több nem bontódott. néztem én körbe, de nem láttam többet. nagy nehezen megérkezett apa és lánya, kezdődött a buli. ugyanis, táncházasok lévén az ünnepelt kedvenc zenéje cserélte le a Morcheebát. népzene. az a sírós, érfelvágós fajta. asszem akkor írtam először Rozinak, hogy én még ilyen sz@r buliban nem voltam. vittem ajándékba én is, meg a pár is egy-egy üveg házipáleszt, abból ittunk egy picit. utána keresgéltem még piát, de csak pezsgő volt az asztalon, az is vagy három üveg kibontva. senki nem itta. abból is ittam egy keveset, hátha. de semmi. akkor hívtam Rozit, hogy megpróbálom rávenni Istit, hogy lépjünk le, és menjünk el bulizni. annyi hangulat már volt bennem. de nem lehetett olyan egyszerűen hazamenni. a szobában beszélgettünk, már Pet Shop Boys szólt, és egyszercsak arra lettem figyelmes, hogy a társaság közepén vagyok, és a munkámról beszélgetünk. megérezhette Lábtyű Barátnő is, hogy nem kóser a dolog, ezért gyorsan megjegyezte a háziasszonynak, hogy "jajj, de édes jegesmedvés zoknid van!" na, ekkor néztünk össze Lábtyű Kollégával, elkezdtünk röhögni. megszólalt: "felvettem volna, de képzeld, tönkrement" sajnálkozásomat fejeztem ki. aztán kimentem valamiért a konyhába, majd arra figyeltem fel, hogy mintha Isti és Lábtyű Kolléga rólam beszélgetnek. csak azt láttam, hogy felém tekingetnek, nem sikerült kihallgatnom a diskurzust. utólag próbáltam kifaggatni Istit, hogy ugyan mi volt az a jó téma, de nem tudta rendesen elmesélni, csak annyit, hogy kérdezett valamit Lábtyű Kolléga, mire Isti elmesélte, hogy együtt élek valakivel. na, ettől sem lettem okosabb.
volt azért egy dráma is. éppen a ház előtt beszéltem telefonon Rozival, amikor is kirohant a házigazda lánya, méghozzá zokogva. aztán lassan hazaindultak, kibőgött szemekkel, majd megint sírva fakadt. kérdeztem a többiektől, mi történt, amíg nem voltam bent. senki nem látott, nem hallott semmit. aztán megkérdeztem az apjától, hátha tudja. tudta. a 24 éves csinoska kislánya ráállt a mérlegre, ami 3 kilóval többet mutatott a szokásosnál. ezen borult ki. no komment.
a buliba 6-kor érkeztünk, és éjfélig húztuk. boldoggá tett, hogy elindutunk haza. Isti egyhelyben ülve töltötte az estét, én meg próbáltam ismerkedni, beszélgetni olyan emberekkel, akikkel tudom, hogy soha az életben nem fogok találkozni. tanulságos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.