este átverekedtem magam a hóviharon a rendelőig (persze a város egyik végéből a másikba), majdnem egyszerre értünk oda Rozival. felajánlotta ugyanis, hogy elkísér. mondtam, hogy nem szükséges, aztán rájöttem, hogy valóban nem szükséges, viszont baromi jó volt a tudat, hogy ott vár kint, amíg vizsgáltak. megnyugtató volt.
a lényeg, hogy minden rendben van, vagyis felírt cseppeket, amik elősegítik az összehúzódást odalent, és azt is mondta, hogy nyugodtan pakoljak csak fát, legalább kijön aminek ki kell jönnie. faja. mondtam is neki, hogy a terhességgel már a macskaalom takarítását le tudtam pattintani, azt most megint csinálhatom. a fapakolást azt hittem, megúszom egy ideig, de nem. mondjuk azt mondta, hogy a macskaalmot jobb is lenne, ha én takarítanám, hátha mégiscsak elkapom a toxoplazmát, mert volt egyszer egy kismamája, aki a terhesség alatt kapta el, és végig antibiotikumot kellett szednie, ráadásul 2 havonta szűrni kell, ha továbbra is negatív marad. rákérdeztem, hogy akkor meddig is nem lehet családi életet élni. hát, maradt a 4-6 hét. és vízben ülni ugyaneddig. csupa jó dolgoktól vagyok megfosztva. a lényeg, hogy tök rendes volt a doki is meg az asszisztens is, akiről kiderült, hogy a felesége. a végén még lehet, hogy hozzá fogok járni továbbra is? a fehérvári kórház mégiscsak egy katasztrófa. aztán megbeszéltük, hogy ma elmegyek a szövettani eredményért, meg kikérem Fehérváron a laboreredményt, és azzal visszacsattogok hozzá. reggel le is vadásztuk a papírt (jött velem megint Rozi), a 80%-a latinul van, de volt benne két bűvös szó: látható csupán. és nem volt benne egy bűvös szó: mola. ezeket biztatónak könyveltem el. és ráadásul kaptam is holnapra időpontot, ami nagyon ritkaságnak számít. ezen felbuzdulva odaadtam a bevásárlókocsi pénzt, amit mindig az autóban tartok, egy FN (fedél nélkül) újságot szorongató bácsinak, örüljön ő is. meg a nap is szépen süt. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.