15

tegnap este negyed 7kor értem oda az ambulanciára, miután az útitársam rábeszélt, ne várjak még egy napot a dokival. vártunk egy órát a dokira, majd csinált egy ultrahangot. megállapította, hogy nincs nagy baj, de azért reggel menjek el laborba, majd vissza egy ultrahang kontrollra. azután, mielőtt megvizsgált volna, elhúzott megcsinálni egy császárt, így újabb egy órát ücsörögtem ott. megvizsgált, kitöltött egy valag papírt, közben megszerelte a nyomtatót. szerencsémre az a doki volt, akit már kifigyeltem az egyik fórumon, és így élőben szimpatikus volt, úgyhogy lehet, hogy hozzá fogok átigazolni. na de reggel a labor maga volt a rémálom, ám még előtte megint alkottam. felmegyek a harmadikra, velem szemben ablak, fölötte a tábla: "FELVÉTEL". beszuszakolom a beutalót, rám néz a nő, mint egy hülyére, és mondja: "ez a laborba szól". mondom: "igen". erre ő: "de ez a röntgen". elnézést kértem, amiért nem ittam reggel kávét, és még nem látok, majd megkérdeztem, merre van a labor. jobbra irányított, ültek ott páran. befordulok a sarkon, és akkor jött a rémálom. négy felvételes ablak, előtt hosszú, tömött sorok. kivártam, csak röpke ötven perc volt, addig kabátban, a kis- és notebooktáskám húzza a vállam, plusz a kezemben az ajváros üvegben lötyögő pisi, diszkréten vörös szalvétába csomagolva, azon kiszacskó, persze, gumival összetekerve, ahogy kell. leadtam az üveget, utána már szólítottak is szúratásra, azt észre sem vettem, olyan rutinos volt a néni. mondjuk ez elvárható. a nőgyógyászati ambulancia megint érdekes tanulmány volt. jártam már ott kétszer, egyszer hétvégén, meg ugye tegnap este. egyszer sem volt senki rajtam kívül. szóval csillivilli meg minden, van sorszámosztó is, de minek, kérdem én. ugyanis sorszámmal ketten mentünk be, név szerint meg behívtak vagy 15 embert előttem. közben minden széken ülnek, 80%-ban nagy pocakkal, a maradék meg öreg néni és persze a nagy pocakok hímnemű kísérői. de inkább olvastam, mintsem hogy konfrontálódjak valakivel. nagy nehezen csilingel a hívó, megjelenik rajta a bűvös 30-as. nem én, hanem a sorszámom. felkapom az ölemből a két táskát, betuszakolom a könyvem, bemegyek. erre jön utánam egy csaj. nézek, mi van. mondja az asszisztens: "már azt hittem, nem jön, hívtam a következőt!" nem is tudom, nekem volt-e kellemetlenebb, vagy a csajnak, hogy végighallgatta az ultrahang vizsgálatot. én konkrétan visítani tudtam volna. és mi lett a vége? hogy menjek vissza a pesti dokimhoz, vizsgáljon meg, majd ő eldönti, mi legyen. mondjuk a tegnapi is meg a mai is azt mondta, hogy valószínűleg nem kell műteni, de inkább hárítottak, mondja ki az én dokim az áment. ezért kellett órákat várnom, meg laborba menni. na ezért (is) tart itt az egészségügy.

úgyhogy este megyek a magánrendelésre, és remélem, legközelebb akkor kell bármilyen dokihoz is mennem, amikor ÉN akarok, és nem amikor tényleg kell. fck.