13

szóval ott hagytam abba, hogy szombat este, slepping in my car. hát ja. haza is értünk szerencsésen. jól kialudtuk magunkat, majd kezdődhetett a vasárnap, amit a Jóisten is pihenésre teremtett. ezen felbuzdulva délelőtt kipakoltuk a nagyautóból a fát, amit hoztunk, majd elmentünk anyósomhoz, ahol a kedves láncfűrészes fagyilkossá, a bátyja fejszés gyilkossá, mi meg fahordó asszonyokká alakultunk. nagyjából egy óra alatt felaprítódott és behordódott a fa, majd nekiültünk kártyázni. úgy látszik, ez már családi hagyománnyá növi ki magát, de tök jó, mert még anyósom is élvezi, mi meg pláne, a györök meg lassan be tud szállni. ja, ha megismeri a számokat, mert a színeket már tudja. a kártyaparti közben kimentem a mosdóba, amikor is jött a pánik: vérzek. fasza. eltátogtam a kedvesnek, erre ő fennhangon: "micsoda? vérzel?" mondom, ja. megállt a levegő, majd mindenki szedte a sátorfáját. úgy terveztük, hazamegyünk, tisztába tesszük magunkat, majd irány a sürgősségi. aztán lanyhult a dolog, így a kivárás mellett döntöttem. mivel elmúlt, meg nem is görcsöltem, nyugovóra tértünk.

a reggel hóviharral köszöntött rám, de nem aggódtam. csak akkor, amikor ki akartam menni a teraszra, hogy eltakarítsam a havat. keresem a kulcsom, de nincs sehol. atyaég. tegnap a csomagtartóba tettük a táskám, és amikor lefeküdtünk, mondja a kedves, hogy kint maradt, ne felejtsem majd el. ja, jó. kérdeztem, bezárta-e a kocsit. válasz: igen. szupi. nade a kulcsom a táskámban. hogy jutok ki a házból? hívom a kedvest, mondja, menjek ki a nappali oldalajtaján. aham, rács van rajta. akkor ablakon. baszki, azokon is. végül is valahol megnyugtató, ha kijutni nem lehet, akkor talán be sem. kedves mondja, indul. akkor ugrott be, hogy a múltkor vettünk egy gyönyörű kulcsos szekrénykét, abban hátha van pótkulcs. és volt! kinyitom az ajtót, kívülről rá van hajtva a retesz. egy csavarhúzóval nekiestem, még jó, hogy van kisablak a bejárati ajtón. kiszabadultam. huhh. már csak az autó jégtelenítése volt hátra 100km/órás szélviharban. mellesleg a csomagtartóm nyitva volt, benne a táskám az összes cucccommal, kivéve a lakáskulcsom, ami a kedves autójában lapult. szóval jól zárult, és még jobban indult a hét...

12

ezen bejegyzést Kecskemét határán írom, félrészeg állapotban. jò, mi? este beállítottuk az órát reggel 5re, hogy hát menjünk haza a családomhoz. elaludtunk 11 körül, erre csörög a telefon éjfélkor, miszerint a kedves bátyjáéknál családi dráma van, eljöhetne-e éjszakázni? hát hogyne. erre való a család. megvártuk, lefeküdtünk. reggel én felkeltem ugyan 6kor, de mire a fiúk összeszedték magukat, lett 9 óra. így meg dél, mire hazaértünk. apa sütött nekem palacsintát, anya meg csinált rakott krumplit. a fiúk felpakoltak egy csomó tűzifát a kocsira, én meg addig megittam egy üveg bort. közben anyával meg a keresztanyámmal meg mamával dumcsiztunk, és tök jò volt minden. most meg szakad az eső, fàj a fejem és aludnék. és még olyan másfél óra hazáig. egyszer csak folyt.köv.

11

felkerült a csodastatisztika a blogra, így most már mindent látok, tudok. mármint hogy ki olvassa a blogot. nincs nagy forgalom, ez kicsit elszomorít. de a legszomorúbb amiatt vagyok, hogy a kis életem háromfelé van szakítva. azon töprengtem, hogy valahogy egybe kéne rakni a három blogot. na, majd ha jobban ráérek.

szóval engem is olvas valaki Osloból. csuda érdekes.

10

ez már slágerkérdés lesz, nem én vagyok az első, aki felteszi: hová tűnnek az ismerősök az iwiw-ről? eddig nem figyeltem, mennyi van, illetve hogy hogyan változik a számuk. csak hát az történt, hogy egyszercsak 666 ismerősöm lett. akkor bejelölt egy pasi, akivel elméletileg ismertük egymást, vagyis esélyes volt, de fogalmam sem volt, ki lehet. na mindegy, csak azért visszajelöltem, hogy 667 legyen. erre másnap már megint 666 volt. következő nap bejelölt egy volt osztálytársam, akivel már ismerősök voltunk, néztem is, vattafakk. és azt is láttam, hogy most 665 ismerősöm van. na, mondom, nem jelölöm vissza, mert akkor már megint 666 ismerősöm lesz. vártam. most megint eltűnt egy, így visszajelölöm a srácot. de mondja már meg valaki, hogy hogy fogyhatnak az ismerősök? ja, és ha bejelöl valaki, nem fogom visszajelölni, nehogy megint 666 legyen.

egyébként ezen felbuzdulva elhatároztam, hogy kipucolom az ismerősöket, és csak azok maradnak meg, akik VALÓBAN azok. szerintem így történhet, hogy mindennap így dönt valaki, és ezek szerint az ilyeneknek én nem vagyok VALÓBAN ismerőse.

de köcsög ám az iwiw, mert erről bezzeg nem küld levelet. mármint ha valaki töröl az ismerősei közül.

9

elérkezett az a nap, amikor is Bandi, a macska kint maradt. úgy néz ki ugyanis a reggel, hogy a kedves fél 5 körül kiengedi, vadászik, bandázik kint egy fél-háromnegyed órát, bejön, eszik, feljön hozzám, alig várja, hogy felébredjek, majd kiengedem olyan fél 7-7 körül, bejön amikor, mondjuk legkésőbb háromnegyed 8-kor, merthogy akkor indulnék. na ez ma reggel dőlt meg. ugyanis napok óta elég nehezen sikerül hazacsábítani, mindkettőnknek. ma reggel hívott a kedves, hogy Bandi nem volt kint reggel, és enni sem kapott. nagyszerű, gondoltam. már kint van, viszont így sietni fog haza, ha másért nem, a kajáért. aha. kábé fél órát kiabáltam neki, de semmi. így is később indultam, mert a görény mosógép a 30 perces programot 50 percig járatta. szóval Bandikának volt egy plusz esélye, olyan 20 percig. de cseszett hazajönni. így fogtam magam, kipakoltam a teraszra a kajáját meg a vizét, és elindultam. majd rájön, ha mire hazaér, és az összes környékbeli macska elpusztítja a kajáját, hogy máskor siessen.

8

reggel majdnem frontálisan ütköztem egy autóval. a kis kanyargós úton mentem, egyszer csak az egyik kanyar után ott termett szemben egy kocsi. elrántottam a kormányt, majdnem az árokban kötöttem ki. éppen megnyugodtam, amikor egy átlagos úton mentem, nyolcvannal (nem vagyok rá büszke, városon belül), belső sávban, a külsőben velem egyforma sebességgel egy sorstárs. erre egy pillanat alatt mögém ért egy barom, és levillogott. érted, nyolcvannal, városon belül, úgy, hogy nem tudtam sávot váltani. anyád. picit később, szakadó eső, megelőztem egy teherautót (én a belsőben, ő a külsőben, négysávos volt ugyanis), erre kábé ötezer köbméter vizet zúdított a szélvédőmre. hirtelen semmit nem láttam, csak azt tudtam, hogy jönnek szemben, és ezerrel szorítottam a kormányt, hogy egyenesben tartsam az autót. reggel kicsit rosszak voltak az idegeim.

7

tegnap megálmodtam, mit kell tennünk. én személy szerint ugyanúgy szeretnék élni, mint pár hónappal ezelőtt, vagyis bulizni, kirándulni, fogyózni, fesztiválokra járni, meg ilyesmi. ez alatt azt értem, hogy a lehető legnagyobb hiba lenne, ha most teljes gőzzel ráállnánk a gyerekcsinálásra. úgyhogy ha valaki olvas, akkor kéretik betartani az alábbi szabályt: tilos feltenni az alábbi kérdéseket: hogy állunk az utóddal? mikor jön? megnőtt a hasam/meghíztam, nem vagyok-e terhes? és kéretik továbbadni ezt a nemolvasóknak.